 |
 |
|
|
[ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] Az ismerQsöm elkomolyodott. - Kérlek, ne kérdezz! Inkább azt mondd meg, rajtad kívül vannak-e még német mérnökök Biskrában! - Nincsenek. - NQs vagy? Úgy értem, magaddal hoztad a feleségedet? Elképedve néztem rá. - Igen, de... Erre átölelt, és egyszeriben egészen izgatott lett. - Hát ez nagyszerq! Ugye, meglátogathatlak benneteket? Alig várom, hogy megismerhessem feleséged Qnagyságát. Öregem, ne vágj ilyen féltékeny képet! Veszélytelen vagyok, egy életre elköteleztem magam. Azonnal meg kell hívnod! - Fiacskám, úgy látom, máris megviselt kissé a sivatagi nap - válaszoltam. - Mégis azt hiszem, viszonylag kulturált európai vagy, akit megkockáztathatok bemutatni a feleségemnek. Ma este ezer örömmel várunk. A szokásos bemutatkozó látogatástól megkímélheted magad. A házam hölgyei valószínqleg nem tartózkodnak odahaza. Vásárolni mentek. - Mentek? Feleséged Qnagysága tehát nincs egyedül? - csapott le azonnal. - Nincs - feleltem. - Rövid ideje egy barátnQje van itt látogatóban Németországból. Nagyszerq, hogy éppen most jöttél Biskrába! így négyen leszünk. Az ismerQsöm sugárzó arccal bólintott. - Csodálatos, Fritz! Kimondhatatlanul örülök. Ekkora szerencsében nem is reménykedtem. Természetesen felkereslek benneteket. Fritz a feleségére mosolygott. - Mondhatom, Lóri, szabályosan magánkívül volt, annyira örült, hogy találkozott velem. A legkedvesebb diáktársam volt, nagyon fájlaltam, hogy szem elQl tévesztettük egymást. Egy szó, mint száz, ma este nálunk vacsorázik. Ugye, nincs ellenedre? - Dehogyis, Fritz! Hogy hívják? Fritz Gordon válaszolni akart, de aztán hirtelen a szájára csapott. - Jaj, azt nem szabad elárulnom! - Nem szabad elárulnod a nevét? - kérdezte Lóri elképedve. - Ugyan miért? - Nem tudom. - Ez igencsak különös. A férfi eltqnQdött. - Igen, igazad van. Valóban különös kissé. A viszontlátás örömében nem tqnt fel, de most már magam is furcsállom. Azért ne légy vele bizalmatlan! Remek ember. Talán a magánügyei miatt kívánja megQrizni az inkognitóját. Mindenesetre örülök, hogy itt van, ahogyan te is örültél a barátnQdnek. Lóri asszony elgondolkodott kicsit, de aztán rá is átragadt a férje öröme. Amikor Anita lejött ebédelni, barátnQje elébe sietett. - Vendégünk lesz este, Nita! A férjem egyik volt diáktársa ma érkezett Biskrába. A lány nem sejtette, hogy ez a hír bármi jelentQséggel is bír a számára. A társalgás hamarosan más irányt vett. Ebéd után szokás szerint lepihentek. KésQ délután Anita segített a háziasszonynak a vacsora elQkészítésében. Mindig örömére szolgált, ha hasznosíthatta magát. Lóri némely dolgokat nem szívesen bízott a személyzetre, ezért mindig volt mit tennie. BarátnQje élvezte, ha a segítségére lehetett. - Irigylem tQled ezeket a kellemes kötelességeket, Lóri. Tudod, mi végre vagy a világon. Én bezzeg tökéletesen haszontalanul élek - mondta a lány. A fiatalasszony felkacagott. - Hosszú ideje gyötrQd magad ezzel a meggyQzQdéssel, Nita. Én viszont tudom, hogy sok ember számára nagyon is fontos vagy. EgyelQre leginkább nekem. Most pedig segíts, és keverd össze a majonézt! Ma este ünnepi vacsorával várjuk férjem diákkori barátját. Remélem, kedves, rokonszenves ember, és jól kijövünk majd egymással. - Magam is ezt kívánom, Lóri - mondta Anita mit sem sejtve. A diákkori barát, akivel Fritz Gordon összetalálkozott, természetesen Hans Roland volt. Azzal a szándékkal érkezett Biskrába, hogy megkeresi Anitát. Amikor a pályaudvaron felfedezte Fritz Gordont, azonnal felébredt benne a gyanú, hogy Q lehet Anita barátnQjének a férje. Jó néhány éve nem látta egyetemi évfolyamtársát. Diákkorukban jó barátok voltak, késQbb azonban elsodorta Qket egymás mellQl az élet. Most pedig íme, a sors megkönnyítette számára, hogy megtalálja Anitát. Miután elbúcsúzott Fritz Gordontól, elfoglalta szobáját a Royal Hotelban. Alig várta, hogy végre este legyen. Jóval a megbeszélt idQ elQtt felöltözködött, és idegesen leste, mikor jön végre a szolga, hogy Fritz ígérete szerint elkalauzolja. A bennszülött férfi pontosan érkezett. Fritz Gordon háza a gyógyfürdQhöz és az elQkelQ szállodákhoz hasonlóan Új-Biskrában feküdt. Nem volt messze a Royaltól, egy idegen azonban csak nagy nehezen talált volna oda a zegzugos utcákon és sikátorokon át. Ebben az idQpontban viszonylag csendes volt a város. A tevék és hajcsáraik lustán heverésztek az árnyékos útszéleken. Most senki nem vette igénybe a szolgálataikat. A helybeliek fehér ruháikban a datolyapálmák alatt üldögéltek, itt-ott [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] |