 |
 |
|
|
[ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] oda, hovatovább elmúlt hetven, és ebben a korban az ember már nem tudhatja, megéri-e a másnapot; Minden lehetQsé re fel kell készülni, így hát a családtagok máris igyekeztek feltérképezni, mit kéne adott esetben az ingóságok közül megszerezni. Rolf némi késéssel kísérte a három leányt az asztalhoz amit a rokonok kaján mosollyal nyugtáztak, abban a hiszemben, hogy most már csakugyan kiesett Joachim bácsi kegyeibQl. Az öregúr nem is próbálta megingatni Qket ebben a meggyQzQdésükben. Alig szólt a fiatalemberhez, látszólag szint tudomást sem vett a jelenlétérQl. A Zedlitz házaspár majd megpukkadt mérgében. Minden tQlük telhetQt elkövettek, hogy valamiképp enyhítsék a bácsi vélt haragját, Hella is igyekezett jobb kedvre hangolni az öregurat. Az ételsor a Lichow-ban megszokott, kitqnQen elkészített fogásokból állt, és válogatott borokat szolgáltak fel hozzá. A rokonság élvezettel fogyasztotta a finomságokat. Käthe ismét hihetetlen étvágyról tett tanúbizonyságot, s Joachim bácsi mosolyogva látta, hogy ebbQl is, abból is kér még. Sanna is jóízqen falatozott. Joachim bácsi maga mellé ültette, mert szívesen diskurált vele. Mivel az örökségre pályázó társaság benne nem látott vetélytársat, senkit sem zavart, hogy az öreg ennyire kitünteti a figyelmével a kis indus lányt . Még mindig inkább Qt, mint valakit a rokonok közül, gondolták mindannyian. Szülei küszöbönálló látogatásáról meg a következQ vasárnapra kitqzött konfirmációról beszélgetett vele Joachim. A nagy esemény alkalmából természetesen az egész rokonságot meghívták Lindenhofba. Sanna a maga kedves, bqbájos módján tereferélt Joachim bácsival, s közben néhányszor mosolyogva biccentett Rolfnak. Az öregúr követte a pillantását. Jól megértitek egymást Rolffal? kérdezte halkan, hogy más ne hallja. Igen bólintott a leány ,Q a legjobb, legszeretetreméltóbb ember Lindenhofban. Magam is azt hiszem. Sanna felkapta a fejét. Tudod, mit mondanak a többiek, Joachim bácsi? Mit, kedvesem? Azt, hogy haragszol Rolfra, mert nem olyan nyájas hozzád, mint Qk. Pedig ne hidd, hogy nem szeret! Én tudom, hogy a szíve mélyén nagyon nagyra tart téged. Nekem elmondta. Csak nem tud hízelegni, de ezért nem szabad haragudnod rá. Biztos, hogy nem akar megbántani, amikor ilyen tartózkodóan viselkedik. Tudom, Sanna. És nem is haragszom. Épp ellenkezQleg, de ez köztünk maradjon! Jaj, de örülök, Joachim bácsi! Az öregúr észrevette, hogy hirtelen elnémult a társalgás, és mindenki Qket lesi. Gyorsan másra terelte a szót. IV. Két nappal Sanna és Käthe konfirmációja elQtt végre befutott a várva várt távirat, amely tudtul adta, hogy a Bora házaspár másnap érkezik. Sanna épp az utolsó konfirmációs oktatásról tért vissza unokanQvérével a falubeli parókiáról. Kerékpárral nem egészen tíz perc alatt megtették az utat, amely gyalogszerrel egy jó félóráig is eltartott volna. Sanna ujjongva szorította keblére a sürgönyt. Már attól félt, valami elQre nem látott akadály visszatartja a szüleit. Most már valóban boldogan készülhetett élete nagy napjára. Másnap éjjel izgalmában sokáig nem jött álom a szemére, de aztán olyan mélyen elaludt, hogy Käthe reggel alig tudt felrázni. ÉbresztQ, Sanna! Ki az ágyból, te álomszuszék! Készülj hamar, tíz perc múlva a reggelinél kell ülnünk, Petrus a, elQbb már erélyesen ránk zörgetett. Sanna magához tért, talpra szökkent, és sietve öltözködni akart, de izgalmában nem boldogult a hajával. Nem is volt könnyq feladat a hosszú, dús hajtömeggel megbirkózni, Käthének pedig közben szintén készülQdnie kellett. Szerencsére jött Peter kisasszony, hogy megnézze, hogy állnak a növendékei. Jaj, édes, drága Peter kisasszony, azt se tudom, mit csináljak. A hajam még engedetlenebb, mint máskor, a kezem meg remeg izgalmamban. Nem állhatok a szüleim elé egy szénaboglyával a fejemen. A karcsú, harminc év körüli hölgy kerekded, halovány arcát még rokonszenvesebbé tette a kedves mosoly, ahogy a szQke leányra nézett. Nem, ezt csakugyan nem hagyhatjuk ennyiben. Mit szólnának a szüleid, ha egy szénaboglyát kellene a karjukba zárniuk? Add csak ide gyorsan a fésqt meg a kefét, majd én segítek a bajon. Így ni& ezzel a hajtengerrel csakugyan nem gyerekjáték elbánni. És hogy csillog a napfényben, akár az arany. A jó Isten bQkezqen felékesített dicsérte a gyönyörq tincseket minden irigykedés nélkül, miközben serényen dolgozott a fésqvel és a kefével. Sanna felsóhajtott. Rengeteget kínlódom ezzel a sörénnyel. Nem is hinné, Peter kisasszony, néha milyen nehezen boldogulok vele. Különösen hajmosás után, amire tegnap kerítettem sort. Látszik rajta. De Käthével segíthettek egymásnak. Máskor szoktunk is, csak ma reggel elaludtam, és most szorít az idQ. Ne haragudjék rám, hogy magát is fárasztom, Peter kisasszony. Nem fáradság, Sanna mosolygott a nevelQnQ. Most már csak a masni hiányzik. Sanna odanyújtotta a szalagot, amivel Peter kisasszony felkötötte a tarkójára a hosszú, vastag fonatot. A leány hálálkodva felugrott, ledobta magáról a fésülködQköntöst, és magára kapta a ruháját. Szülei tiszteletére ünnepi öltözéket választott. Gyorsan összerakodta a fodrászkodás kellékeit, egy utolsó fürkész pillantást vetett a tükörbe, és Käthéhez fordult, aki közben szintén elkészült. A két ifjú hajadon Peter kisasszony nyomában vonult le az étkezQbe, ahol a többiek már összegyülekeztek. Persze, megint ti vagytok az utolsók. Három percet késtetek-zsörtölQdött Hella. Käthe harciasan megfelelt neki: Ha ilyen hosszú és sqrq hajad volna, mint nekünk, akkor neked is tovább tartana, míg elkészülsz. Hella az ajkába harapott. Az Q ritkás hajából bizony csak a legkörmönfontabb mesterkedésekkel tudott valami divatos frizurát alkotni. A dús haj volt az egyetlen szépség, amelyet legnagyobb bosszúságára a természet megtagadott tQle, és sokszor irigykedve leste Sanna aranyló hajkoronáját. Peter kisasszony komoly tekintettel nézett rá. Sanna és Käthe igazán siettek, nem a hanyagságuk volt az oka, hogy három percet késtünk jelentette ki nyugodt határozottsággal. Hella eléggé neveletlenül vállat vont, de nem válaszolt. Helyet foglaltak az asztalnál. Reggelizés közben megbeszélték, hogy Sanna Rolffal a vasútállomásra megy a szüleiért. Tizenegy körül el is indultak. A fiatalember hajtotta a vadászkocsit, Sanna is melléje ült a bakra, a poggyászt a tejeskocsisnak kellett hazafuvaroznia. A leány kipirult arccal ült Rolf oldalán, aki mosolyogva nézett le rá. Úgy csillog a szemed, mint aki lázas, kis gerlicém. Hiszen három éve nem láttam a szüléimet. Gondolhatod, mennyire hiányoznak. Biztathatnád egy kicsit a lovakat, hogy jobban igyekezzenek. Ugyan, mi haszna lenne? nevetett a fiatalember. Attól nem pöfög be elQbb a vonat. Csak még többet várhatnál az állomáson, pedig abban nincs semmi élvezet. Talán egy kicsivel korábban érkezik. Olyat még nem látott a világ! Késés gyakran elQfordul, de az ellenkezQje nemigen. Mindazonáltal szaporább ügetésre serkentette a lovakat, így aztán a kelleténél tíz perccel elQbb értek célba. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] |